sosem értettem azokat az embereket, akik két perc alatt hú, de nagyon szerelembe estek abba a srácba, aki épp, hogy csak hozzájuk szólt. sosem voltam ilyen típus, szerintem nem is leszek ilyen sose. kell idő amíg az ember őszintén szeretni tudja a másikat. valahogy mire én megszerettem a másikat, addigra késő volt. na mindegy, nem érdekel... és már megint elakadtam, szóval ezt inkább hagyjuk.

Miután végre túl vagyok azokon a dolgokon, amik az utóbbi időben túlságosan is lekötöttek, úgy döntöttem, egy újabb bejegyzéssel örvendeztetem meg a világot.

Érett lettem, és egy újabb papírral gazdagodtam, ami igen szép jegyeket tükröz:)

Próbálkozom majd többet írni, keresni az ihletet minden pillanatban, csak sajnos az nem is olyan könnyű.

Na de majd jelentkezem...

Az új nagyhatalom átvette az irányítást, az új jelszó China über alles!

A biztosítékot nálam egy március 15. előtti séta vágta ki, amikor ugyanis egy igen érdekes dolgot láttam. A magyar nemzetiszín kokárda dobozán ez a felirat állt: MADE IN CHINA. Nem értem, hogy lehet, hogy egy ilyen dolgot, ami a nemzeti eszmének része, Kínában gyártani. A világ egyre lentebb süllyed a Kína kétkezével ásott gödrébe. A home made termékek ugyanis egyre kisebb hangsúlyt kapnak a világ országaiban. Nem vagyok híve a kínai termékeknek, és nem azért, mert ellepik a piacot, hanem mert minőségük a hihetetlen méretű tömeggyártás miatt sokszor silány.

MADE IN PRC. Láttam a minap valamelyik neves üzletben, amit nem nevezek meg, egy ruhába varrva. Hirtelen elgondolkoztam, hogy mi is lehet az a PRC, mire barátnőm, felvilágosított, hogy a PRC a People's Republic China rövidítése. Erre nagyon elszomorodtam, és inkább visszaraktam azt a felsőt (pedig jól nézett ki:))

Hogy mit is akartam ezzel? Hogy nemsokára kínaiul fogok enni, aludni, tv-t nézni, wc-zni, írni és énekelni. Illetve a fő szellemi termékem sajnos nem közölhetem a kampánycsend miatt, ami hamarosan érvénybe lép,  vagy már érvényben van. Nem tudom:D. Majd utána megosztom veletek a gondolatom. Addig pedig érjétek be ezzel, aminek se füle, se farka:D.

https://www.youtube.com/watch?v=imSyaWhcNSs

Sokat gondolkoztam, hogy vajon mi az, ami arra kényszeríti a férfiakat, hogy a szakítás után valahogy igen erős érzelmekkel ostromolják a nőket, akikkel egyébként kapcsolatuk ideje alatt flegma, bunkó paraszt módjára viselkedtek.

Ez is a férfiak valami olyan tulajdonsága, amit bizonyára sohasem fogok megérteni, de lehet, hogy nem is akarom felfogni ezt ésszel.

Vagyis a lényeg az, hogy miért kell a férfiaknak ennyire lealacsonyodni, miért nem tudnak túllépni... Mert általában nekünk, nőknek is nehéz az odébbállás, mégis megtesszük, mert nincs változás haladás nélkül, vagy akár fordítva.

A férfiak szakítás után 1-2 hónappal valami különös oknál fogva ismét elkezdenek bombázni hívásokkal, sms-ekkel, levelekkel, amelyben újabb találkozót, esélyt kérnek általában, esetleg akár a nagyon elvetemültek vallomással adnak tanubizonyságot érzéseikről.

De mi történik akkor, ha a pár hónap alatt a nő nagynehezen túlteszi magát, talál mást, akivel boldog, akivel legszívesebben minden napját eltöltené, és amikor ezt az ex megtudja, akkor jön a szokásos bombariasztás, a nap majdnem minden percében. Mert nem tudsz tőle mozdulni, pihenni, de még a dolgaidat elvégezni sem.

Vagyis, ha együtt vagy a pároddal, barátoddal, fellép az elkerülhetetlen harmadik személy: az ex. Aki tapadós, mint a légyfogópapír, és nem akar leállni, nem akarja felfogni, hogy nem vagy már az övé. (Igen, mert birtoklási vágyban szenved, a tulajdonának tekint téged) Ez körülbelül olyan, mintha a kisgyerektől elvennéd a nyalókáját. Csakhogy ez a nyalóka nem akar visszakerülni a sírós gyerek szájába, a nyalóka új gyerekeket akar, és ezt a sírós gyerek nem nézi jól szemmel. Mindent elkövet azért, hogy a cuki epres nyalóka az övé legyen. Még arra is képes, hogy a másik gyerek palacsintájába szart tegyen...

(Na jó, lehet hogy egy kicsit most túlzásba vittem a dolgot...:))

A lényeg a lényeg, nem szeretem, ha a sírós gyerek nem éri be új nyalókával, és ragaszkodik a régihez. Már unom, de sajnos, mint ahogy ez gondolható volt: egy nyalóka nem tud túl sok mindent csinálni:S

Kezdjük az elején:)

Drága kedves barátnőm nem is olyan rég eltervezte, hogy leírja az összes vicces szituációt, ami eszébe jut, és szerepel benne a pukizás. Pár nap alatt sikerült neki összeszedni körülbelül 30 ilyen szerinte poénos esetet...

Ez esténként a napi téma, amin igen jókat szoktunk derülni:D

Csak hogy meglegyen a humoradag, és hogy egy kicsit közzétegyem az ő gondolatait is, íme pár darab:). A kérdés mindig ugyanaz: MIT TENNÉL, HA...?

11. Megfogja valaki a segged, mire elfingod magad.

13. Beleülsz egy pasi ölébe és elfingod magad.

15. A kutya odamegy hozzád, elkezdi szagolni a feneked, mire pukizol.

20. Ha valaki azt mondja, hogy halvány lila fingja sincs, és elfingja magát.

22. Alszol és az ágyneműtartódból fingás hallatszik.

23. Vérvételkor, éppen tűszúrásnál elfingod magad.

28. A pasi szerenádozik neked, mire elfingod magad.

29. A pasid búcsúzóul odahúz magához, mire elfingja magát. (Esetlegesen megkérdezed: Ez te voltál?)

30. Kekszeltek a pasiddal az ágyon, mire felugrik a kiskutyád, és rátok pukizik. Vajon abbahagyjátok-e a kekszelést, vagy folytatjátok?

31. Belepukizol az akváriumba, mire a halak elkezdenek a víz tetején lebegni (jó csigakaja lesz belőlük;))

Szerintem ez a pár gondolat tükrözi drága barátnőm beteg személyiségét:)

Gondoltam kell ilyen is, pár őrült pillanat írásos emléke, ha tetszik tetszik, ha nem nem:)

Be kell vallanom, hogy ez nem teljesen a saját gondolatom lesz, a végeredmény kialakulásában egy-két személy igen fontos szerepet játszott.

A folyamatot egy délmagyar-beli cikk indította el, azaz a nap kérdése. Miután egy srác fantasztikus válaszában benne volt az, hogy lehetne férfinap is…

De minek is? Mit csinálnak a férfiak??? A nők viselik a terhek emberpróbáló részét. Ők etetik a férfiakat, ők mosnak, takarítanak, és ami a leglényegesebb, ők szülnek…

Szülnek… Itt a hangsúly. És egy fika tizenéves még azt meri mondani, hogy lehetne férfinap is. Egyszer igazán megpróbálhatna szülni, igazán belehalhatna a fájdalomba…

Mindig annyira nagyra vannak magukkal a férfiak, közben meg nem is az övéké a legnagyobb feladat…

Azt hiszik, nélkülük nem is lenne élet… Részben igaz, de ők se lennének nélkülünk, nők nélkül…

Szerintem ennyi elég is lesz, mert a végén még kiderülne, hogy utálom a férfiakat:)

Vonat. Zakatol, mint a gondolataim, miközben nézek ki a máv-vonatok két-centis-piszok-borította ablakain. Sokat gondolkoztam, hogy miért nem takarítják, de még többet az elmúlt két nap eseményein.

A barát/barátnő, aki megért, már fogalomként is elkorcsosul sajnos a szótáramban.

Én eddig azt hittem, egy pasin nem lehet összeveszni, főleg akkor nem, ha az egyikünké sem. Most mégis sikerült.

Ismét büdös kurva lettem, de miért is?? Mert beszélgettem egy fiúval... Tiszta vicc:S

Unom már azt, hogy mindig én vagyok a köcsög szar alak, miközben én csak próbálom ebben a feneketlen fertőben, amit néhányan életnek mernek nevezni, jólérezni magam. Hát köszi... Azt azért tudom, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint azt a mesekönyvek mutatják. Tudom már egy ideje... Sajnos... De hát hogy pont az az ember tegyen keresztbe az önzésével, akit "szeretsz"... Jó hogy az önzést nem tanítják sehol, így is elég profi van belőle.

A lényeg az, hogy néha igen szar és igazságtalan az élet, amikor már várod azt, hogy örülj, és mégse...

Kössz élet, te büdös fertő, kössz... Mindig minden elromlik, miattad...

Gondoltam mostmár én is csinálok egy blogot, mint a "nagyok"...
Igazából volt már ilyesmi, de az igazat megvalva akkor még pisis voltam, és másra kb nem is volt jó, minthogy a legújabb cejelmeimet részletezzem a "barátnőimnek". Így pár év viszonylatból eléggé vicces, és szánalmas az egész akkori életem:S

Eltelt pár év, az biztos, hogy mi változott? Nem tudnám pontosan megmondani... De mikor ma elmélkedésem közepette visszagondoltam a "fiatalságomra", bevallom, legszívesebben sírva rohantam volna ki a világból...

Eszembe jutott, hogy manapság már ez sem így zajlik... Bezzeg az én időmben, mondom én:D, a nagy "öreg"...

De hogy mi is nem zajlik így? Például az általános iskola utolsó egy éve:D. Nem ennyire vicces. Visszagondoltam ma arra, hogy mi is volt velem akkoriban... Rájöttem, hogy akkor éltem a "de helyes pasi, járjunk már" korszakom. Akkor mindenáron barát kellett, máskülönben furán néztek rád... Eszembe jutnak azok a lopott félórák, amiket emesenre kattanva végigbeszélgettem az éppen aktuális "pasimmal", akit igazából soha életemben nem láttam és tervbe sem volt véve a valamikori találkozás. Valahogy menő volt az, hogy van pasim, csak éppen még életemben nem találkoztam vele, és az internet tartja életben ezt a fantörpikus "kapcsolatot".

Nem volt túlságosan gyakori, hogy valaki a fiúkkal tényleges testi kontakust vegyen fel, vagy ha igen, akkor az a még viccesebb kategóriába sorolandó. Vicces volt, hogy egymást felváltva hogy nyomultunk a pasikra és ők ránk. De egy smacinál sohasem volt több... Néha még az is kielégülést adott, ha az illető megfogta a kezed.

Gyerek fejjel rengeteg ilyen jajj de cejetlek dologban volt részem. Visszagondolva szánalmas, hogy képes voltam azt hinni, ez tényleg volt valami, ami hihetetlenül izgalmas, és pirulni kell miatta ha kérdik...

Szóval, hogy mit is akarok ebből a sok badarságból kihozni?

Azt, hogy ma már nincs az a 13-14 éves kis picsák körében, hogy előbb megismerem az illetőt. Egyből beleugranak mindenbe, amire azt hiszik menő, elvesztik olyannal, akit kb egy hete ismernek, utána pedig játszák a ribancot, fűvel-fával összeállnak, még azokat is megcsalják, akiket sosem ismertek.

Örülök, hogy a van egy cejelmem, de még sohasem láttam kategóriába tartozom:)

De most őszintén...

És a legjobb, hogy a mondanivaló lényegét elfelejtettem:)

Szép napot/estét/éjszakát...