hm?

 2010.03.04. 23:23

Gondoltam mostmár én is csinálok egy blogot, mint a "nagyok"...
Igazából volt már ilyesmi, de az igazat megvalva akkor még pisis voltam, és másra kb nem is volt jó, minthogy a legújabb cejelmeimet részletezzem a "barátnőimnek". Így pár év viszonylatból eléggé vicces, és szánalmas az egész akkori életem:S

Eltelt pár év, az biztos, hogy mi változott? Nem tudnám pontosan megmondani... De mikor ma elmélkedésem közepette visszagondoltam a "fiatalságomra", bevallom, legszívesebben sírva rohantam volna ki a világból...

Eszembe jutott, hogy manapság már ez sem így zajlik... Bezzeg az én időmben, mondom én:D, a nagy "öreg"...

De hogy mi is nem zajlik így? Például az általános iskola utolsó egy éve:D. Nem ennyire vicces. Visszagondoltam ma arra, hogy mi is volt velem akkoriban... Rájöttem, hogy akkor éltem a "de helyes pasi, járjunk már" korszakom. Akkor mindenáron barát kellett, máskülönben furán néztek rád... Eszembe jutnak azok a lopott félórák, amiket emesenre kattanva végigbeszélgettem az éppen aktuális "pasimmal", akit igazából soha életemben nem láttam és tervbe sem volt véve a valamikori találkozás. Valahogy menő volt az, hogy van pasim, csak éppen még életemben nem találkoztam vele, és az internet tartja életben ezt a fantörpikus "kapcsolatot".

Nem volt túlságosan gyakori, hogy valaki a fiúkkal tényleges testi kontakust vegyen fel, vagy ha igen, akkor az a még viccesebb kategóriába sorolandó. Vicces volt, hogy egymást felváltva hogy nyomultunk a pasikra és ők ránk. De egy smacinál sohasem volt több... Néha még az is kielégülést adott, ha az illető megfogta a kezed.

Gyerek fejjel rengeteg ilyen jajj de cejetlek dologban volt részem. Visszagondolva szánalmas, hogy képes voltam azt hinni, ez tényleg volt valami, ami hihetetlenül izgalmas, és pirulni kell miatta ha kérdik...

Szóval, hogy mit is akarok ebből a sok badarságból kihozni?

Azt, hogy ma már nincs az a 13-14 éves kis picsák körében, hogy előbb megismerem az illetőt. Egyből beleugranak mindenbe, amire azt hiszik menő, elvesztik olyannal, akit kb egy hete ismernek, utána pedig játszák a ribancot, fűvel-fával összeállnak, még azokat is megcsalják, akiket sosem ismertek.

Örülök, hogy a van egy cejelmem, de még sohasem láttam kategóriába tartozom:)

De most őszintén...

És a legjobb, hogy a mondanivaló lényegét elfelejtettem:)

Szép napot/estét/éjszakát...

A bejegyzés trackback címe:

https://adripont.blog.hu/api/trackback/id/tr471810294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P.Gáspár 2010.05.19. 23:53:53

Adri, sose nevezd szánalmasnak a bármilyenkori életed. Most ugyanis nem te lennél te, ha azok a 'szánalmas' szakaszok kimaradtak volna.

Én életemben először (éveken át) egy olyan csajba voltam szerelmes, aki aztán nem elég, hogy a bátyámmal jött össze és kefélt orrba-szájba, de amilyen aljas kis hisztizsák volt, még jobban kifordította magából az amúgy is labilis és beteg testvéremet. Ráadásul amikor életemben egyszer randira tudtam vele menni (még jóval a bátyámos affér előtt), a jégkoripályára menet a villamoson beleültem egy öregasszony pisájába az ülésen. Na, tudsz gázabbat? Aztán mégse bánom, mert bár elhanyagolható ezrelékben, de többek közt ettől vagyok én.

én PALÁGYI GÁSPÁR vagyok
s fejünk fölött elrepül a nikkel szamovár.
süti beállítások módosítása